PENCZNER PÁL festőművész

(1916. Szeptember 17 – 2010. Június 27)

A mester 1916-ban született Jászfényszarun.
Édesanyja 4 éves korában, édesapja pedig, aki szabómester volt, 10 éves korában elhunyt, így árvaházba került.
4 éves korától már rajzolt. Művészeti tanulmányait Vácott és Budapesten ösztöndíjasként folytatta és a Budapesti Kereskedelmi Akadémia hallgatója volt.
A 2. világháborúban tartalékos tisztként megsebesült. Négy hónapos németországi hadifogsága idején sok portrét festett az amerikai katonákról és tisztekről. A háború után 5 évet várakozott, míg sikerült kivándorolnia Amerikába.
1951-ben feleségével, Jolandával együtt – aki jelentős ötvösművész – megérkezett New Orleansba, majd 400 dollárral a zsebükben letelepedtek Tennessee állam fővárosában, Memphisben.

A kezdeti nehézségek után Jolanda titkárnői állást kapott, Penczner Pál pedig megfestette a Pi Kappa Alpha Diákszövetség alapítóinak portréját.
1951 szeptemberében rendezte első önálló kiállítását a memphisi Művészetek Házában.
Az elkövetkező 40 év alatt több mint 75 önálló és számtalan csoportos kiállítása volt szerte Amerikában Chicagótól Atlantáig, New Yorktól Philadelphiáig.

„Krisztus és a 12 apostol” című művéről – melyet a Vatikán őriz – II. János Pál Pápa így nyilatkozott: „ A legnagyobb élmény, amit valaha magánemberként átéltem!”

Penczner Pál szürrealista, idő-expresszionista, impresszionista alkotásai, híres személyekről festett portréi méltán kaptak és kapnak elismerést az amerikai és európai művészeti életben.
Munkái a világ számos jelentős múzeumában, vállalatoknál, egyetemeken, magángyűjteményekben találhatók. Számos díj kitüntetés birtokosa. Tagja több művészeti társaságnak, az Amerikai Művészek Ligájának. Nevét megtalálhatjuk a „Ki kicsoda az amerikai művészvilágban” című lexikonban, a Művészetek nemzetközi címtárában is.
1992-ben a Budapest Történeti Múzeumban láthattuk néhány képet.
Penczner Pál a „KNO The Members” magazin 1994. novemberi számában ezt nyilatkozta:
„Nagyon izgulok, hogy szülőhazámba visszatérek. Számomra igen fontos a hazatérés”.

Kép és szöveg: https://pencznerpalalapitvany.wordpress.com/

SERESS IMRE költő, író, hírlapíró és szerkesztő

(1860. November 1. – 1938. Június 10.)

Jászfényszarun született nemes családból. Középiskoláit Budapesten végezte el a piaristák főgimnáziumában és az érettségi után az országos levéltárnoki vizsgát tette le, majd huzamosabb ideig működött a Pest megyei levéltárban mint segédlevéltáros. Eredetileg zenésznek készült és a budapesti konzervatóriumot el is végezte. Mint kitűnő zenész három évig (1886–1889) Tatán a gróf Eszterházy-féle színház igazgató-karmestere és hegedűművésze volt, de közben is a Tatai Hiradót szerkesztette. A tatai színház megszűnésével teljesen a hírlapírásnak szentelte tehetségét és az előkelőbb budapesti hírlapok dolgozótársa lett; majd meghívás folytán vidékre ment egyes lapokat szervezni. Így emelte szakavatott kézzel orgánumokká a szombathelyi Dunántúlt, a Jászberényi Hirlapot és a Nyitramegyei Ellenőrt. Az utóbbinál főleg a pánszlávizmus és a korrupt megyei rendszer letörésében szerzett magának nagy érdemeket. 1904-től a Kassai Hirlap felelős szerkesztője volt. 1938-ban hunyt el 77 éves korában Budapesten.

Kép és szöveg: https://hu.wikipedia.org/wiki/Seress_Imre